India 2 milliárd eurót fektet be egy töltőhálózat kiépítésébe. Hogyan tudnak a kínai töltőoszlop-cölöpöket építő cégek „aranyat ásni” és áttörni a patthelyzetet?

India 2 milliárd eurót fektet be egy töltőhálózat kiépítésébe. Hogyan tudnak a kínai töltőoszlop-cölöpöket építő cégek „aranyat ásni” és áttörni a patthelyzetet?

Az indiai kormány nemrégiben jelentős kezdeményezést jelentett be – egy 109 milliárd rúpiás (körülbelül 1,12 milliárd eurós) PM E-Drive programot –, amelynek célja, hogy 2026-ig 72 000 nyilvános töltőállomást építsenek, amelyek 50 országos autópályát, benzinkutat, repülőteret és más nagy forgalmú csomópontot fednek le. Ez a kezdeményezés nemcsak az elektromos járművek széles körű elterjedésével járó „hatótávolság-szorongást” kezeli, hanem jelentős hiányosságot is feltár India új energiapiacán: Jelenleg Indiában 10 000 elektromos járműre mindössze nyolc nyilvános töltőállomás jut, ami jóval kevesebb, mint Kína 250 állomása. Eközben India állami tulajdonú óriásvállalata, a BHEL vezeti majd egy egységes töltéskezelő platform fejlesztését, amely integrálja a foglalási, fizetési és felügyeleti funkciókat, egy zártláncú „járműtöltő-hálózat” ökoszisztéma létrehozása érdekében.

Támogatásban részesülők:

Elektromos kétkerekűek (e-2W): A tervek szerint körülbelül 2,479 millió elektromos kétkerekű támogatása fog megvalósulni, amely mind a kereskedelmi, mind a személygépkocsikat magában foglalja. Elektromos háromkerekűek (e-3W): A tervek szerint körülbelül 320 000 elektromos háromkerekű támogatása fog megvalósulni, beleértve az elektromos riksákat és a kézikocsikat. Elektromos buszok (e-Bus): A tervek szerint 14 028 elektromos busz támogatása fog megvalósulni, elsősorban a városi tömegközlekedésben. Elektromos mentőautók, elektromos teherautók és más feltörekvő elektromos járműkategóriák.

Töltési infrastruktúra:

A tervek között szerepel országszerte körülbelül 72 300 nyilvános töltőállomás létesítése, a hangsúly 50 országos autópálya mentén történő telepítésen lesz. A töltőállomások elsősorban nagy népsűrűségű területeken, például benzinkutaknál, vasútállomásoknál, repülőtereken és díjbeszedő kapukat helyeznek el. A Nehézipari Minisztérium (MHI) megbízza a Bharat Heavy Electricals Limited (BHEL) vállalatot a töltőállomásokra vonatkozó követelmények egységesítésével és egy egységes alkalmazás kidolgozásával, amely lehetővé teszi a járműtulajdonosok számára a töltőpontok állapotának ellenőrzését, töltőhelyek foglalását, online fizetéseket és a töltés folyamatának nyomon követését.

【Zátonyok és viharok: A lokalizációs kihívásokat nem szabad alábecsülni】

1. Tanúsítási akadályok India előírja a BIS (Indiai Szabványügyi Hivatal) tanúsítást, amelynek tesztelési ciklusai 6-8 hónapig tartanak. Bár az IEC 61851 nemzetközi útlevélként szolgál, a vállalatoknak további beruházásokra van szükségük a helyi adaptációhoz.

2. Árerózió Az indiai piac rendkívül érzékeny az árakra, a helyi cégek potenciálisan kihasználhatják a politikai védelmet árháborúk kirobbantására. A kínai gyártóknak egyensúlyt kell teremteniük a költségek és a minőség között, hogy elkerüljék az „ár-mennyiség” csapdáját. A stratégiák közé tartozik a karbantartási költségek csökkentése moduláris kialakítás révén, vagy a „alapmodellek hozzáadott értékű szolgáltatásokkal” kombinált, csomagos szolgáltatások kínálata.

3. Működési hálózati hiányosságok A töltőpontok hibáira adott válaszidők közvetlenül befolyásolják a felhasználói élményt. A kínai vállalatoknak karbantartó központokat kellene létrehozniuk helyi partnerekkel együttműködve, vagy mesterséges intelligenciával működő távdiagnosztikát kellene alkalmazniuk.